32. ÚJ HAJNAL
ÚJ HAJNAL
Mikor megnyílt az ég s feléd intett,
Mikor szíved a Földével eggyé lett,
Elhitted végre hogy valami más jön,
Őrült, remélt, várt, vad reményözön.
Eddig ború volt, s olykor álnok vihar,
Háborgott az ég, eső s ködfátyol takart,
Néha nem is láttad magad előtt az utat,
A nyomot sem mit lábad a sárban hagy.
Reményed még élt mert hited régtől jövő,
Ősidőktől élő most lelkedből feltörő.
Zsigeredben lévő szívedből növő,
Életed zenéje mely mély-megrendítő.
Újra hallod a zenét, bár beteg füled,
Hisz a sok fájó kín rég süketté tett.
Nem akartad látni az igazat, a fájót,
S megtudni ki s miért vagy, a valót.
Angyal vagy Te is. Angyalnak születtél.
Légy büszke arra aki a Földön lettél.
Most eljött időd, hallod az ég szavát,
Bár emberi mivoltod még hálóként fon át.
Megbéklyózza tested, nehézzé teszi,
Gondolatod súlyos kínnal fűszerezi.
De tudd, benned ragyog az Isteni fény,
Szívedben új hajnallal új remény kél.
Ha félsz hogy a hajnalt elszalasztottad,
Ne félj! Isten majd új utat mutat.
Fordítsd felé arcod, nyújtsd felé kezed,
S Ő majd új hajnalt ébreszt. Neked.
Szála Gabriella
Budapest, 2010.
|